2017. február 12., vasárnap

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán végeztem logopédus tanár- terapeuta szakon. Szakvizsgát a Nyugat- magyarországi Egyetem ACSJ Karán szereztem. 2003 óta a II. Kerületi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa vagyok.

Óvodás és iskolás gyermekekkel is foglalkozom, így tevékenységeim közé sorolható a beszédindítás, a megkésett és akadályozott beszédfejlődés, beszédészlelés-beszédértés fejlesztés, artikulációs terápia. Gyakori probléma a nyelvlökéses nyelés is, amit sokszor ujjszopás okoz. Fogszabályzó szakorvossal közösen ezt a terápiát is végzem.

Munkahelyemen 2004 óta résztvevője vagyok az Érlelő Tábornak, ahol iskolába induló, ám kissé éretlen – részképesség problémákkal küzdő gyermekek egy hetes, intenzív fejlesztését biztosítjuk.

Specialitásom a diszfónia terápia, amit klinikai szakpszichológussal végzek komplex terápiában. Beszédtechnika tudásom mesterkurzus keretében a Seneca Stúdióban mélyítettem el. Alsós, de főleg felsős iskolásokkal, akik úgymond megtorpantak a tanulásban sikeresen tovább lendülhetünk, amennyiben a tanulásmódszertan technikát alkalmazzuk.
2013/14 tanévtől aktívan bekapcsolódtam az Utazó Gyógypedagógiai Hálózatba és SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyermekek terápiáját is végzem.

2009 óta a Szülők Lapja (szuloklapja.hu) logopédiai szakértője vagyok. Szinte minden évben tartok előadást a Logopédia Napja alkalmából, cikkeket írok, hogy a szülők megfelelő információt kapjanak kérdéseikre.

Kétnyelvűség a családban

Vannak kétnyelvű családok, ahol az anya vagy apa nem magyar anyanyelvű. Ilyen esetben az a legtermészetesebb, ha mindkét szülő a gyermekhez már fogantatása pillanatától a saját anyanyelvén beszél. A gyermek ebben a kétnyelvű élethelyzetbe nő fel, ez lesz számára az elfogadott. Azonban más a helyzet, amikor magyar anyanyelvű szülők szeretnék nagyon korán idegen nyelvre tanítani gyermeküket. Ez általában akkor fordul elő, ha a szülők egyike nyelvtanár vagy magas fokon beszél egy másik nyelvet. A rosszabb eset, amikor a szülők egyike nem magas fokon, de valamennyire beszél egy idegen nyelvet. Ha a szülőt gátolja a választékos kifejezésben az, hogy nem beszéli az adott nyelvet anyanyelvi szinten, akkor rendkívül károsnak tartom, hogy a gyermekével így kommunikáljon.

Ha a gyermek például a harmadik osztályban kap megfelelő nyelvi képzést, simán utolérheti azt, akit már kiscsoportosként el lett rángatva a játszótérről ovis angolra. Sok szülő gondolja azt, hogy a korai intenzív nyelvtanítás a kisgyerek hasznára válik. Abban az esetben, ha ez az intenzitás a gyermek önfeledt játékának a rovására megy nem jó, túlingerlés történik. Sokszor fáj a szívem, mikor azt látom, hogy egy pici gyereknek – akinek egyébként a legfőbb tevékenysége a játék – heti bontásban 4-5 helyre kell mennie magánórára. A fejlesztőjátékok nem azonosak a gyermek spontán, önfeledt játékaival, a játékos angol sem ugyanaz, mint gondtalanul túrni a homokban.

Azok a gyerekek járnak legrosszabbul, akik egy nyelvet sem éreznek igazán magukénak és anyanyelvi szinten egyiket sem birtokolják. Általában 2. osztály körül jelennek meg az ebből fakadó írás-olvasás problémák, ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.

Pár tanács:

-Ha természetes módon nő bele a gyermek a kétnyelvű családba, ahol a szülők az egy nyelv – egy stratégia módszerét alkalmazzák, azaz mindenki a saját anyanyelvén beszél a gyermekhez és nincs nyelvi kutyulás, adva van a természetes motiváció a nyelv elsajátításhoz.

-Ha mesterséges módon, szervezett kereteken belül történik a korai idegen nyelv tanítása, akkor figyeljenek arra, hogy vannak olyan gyermekek, akiknek nem javasolt semmiképp ez a módszer. Ilyen rizikótényezők közé tartozik például a szülés közbeni oxigénhiány fellépése, vagy a kissúly, koraszülöttség. Az időre, ám 2500g alatti súllyal – kis súlyú újszülött -, valamint a 37. hét előtt megszületett koraszülött gyermekek – jellemzően 2500g alatti súllyal – rizikócsoportot alkotnak a normál fejlődés szempontjából. Ilyen esetben érdemes olyan szakember véleményét kikérni, aki követte a gyermek fejlődését.

-Most folynak az iskolai beiratkozások. Ne menjen kéttannyelvű iskolába az a gyermek, akinek anyanyelvén akadályozott beszédfejlődése van, sok hangot rosszul ejt, cseréli a beszédhangokat.

-Fontos a megfelelő idegen nyelv kiválasztása. Dislexiások számára a latinnyelveket javasolják a szakemberek. Olasz, illetve a spanyol is megfelelő választás szemben az angollal, ugyanis az angol ábécé 26 betűt használ a nyelv 44 fonémájának jelölésére (ez azt jelenti, hogy 577 graféma-fonéma kapcsolatot kell felismerni az olvasás során).

Macskabölcső forradalmat az iskolákba!

Az írás talán az iskola megjelenése óta néhány kisdiák rémálma. Régen körmösökkel „százszor leírással” és más módszerekkel próbáltak szépírásra dresszírozni. Pedig a szépírás sok összetevős dolog. Kezdeném azzal, hogy a biológiai fejlődés üteme 6-8 éves korban bizonyos határokon belül szórt, vagyis egyéni eltérést mutat. A kézfej csontosodása, a mozgató idegpályák hálózatának fejlettsége, a neuropszichológiai-, érzékelési és észlelési folyamatok mind befolyásolják milyen nyomot hagy a ceruza a papíron, hogyan ír egy gyermek Vannak gyerekek, akiknél lassabb ütemben zajlanak a fenti folyamatok (akár 9 éves is lehet, mire kialakul) fiúknál kicsivel gyakoribb a késés.

Hogyan segíthetünk?

Előre bocsátom a számomra legfontosabbat: NE adjunk grafomotoros, finommotoros fejlesztő szándékkal színezőt a gyermek kezébe!!! Az a kislány, kisfiú, akinek ügyetlen még a kezecskéje, csúnyán rajzol, csúnyán ír a színezőtől sem fog „megügyesedni” akármilyen csodakönyvként hirdetik! A kitartó szülői színező ültetéstől megutálja a ceruza – lap párosítást. Gyakran látom, hogy színezőknél ezek a gyerekek ceruzájával lyukat válynak vagy csíkokat karcolnak kínjukba a lapra, az egész „vedd kezedbe a ceruzát”megutálhatják így. Sokkal mélyebbről kell indulni, más típusú feladatokkal. Kérek mindenkit, felejtse el a színezőket kézügyesítés szándékként (egyébként művészi szempontból is sokkal hasznosabb a szabad alkotás –, mint az előre legyártott sablonok között vonalakat húzogatni)!

Öt éves kor alatti gyermeket „célzott finommotoros fejlesztéssel” nem macerálnék (hacsak szakember nem javasolja). Játszanak sokat együtt; tapasztaljon, érzékeljen, észleljen a kezével. Ez a nagymozgások aktív korszaka, a nagymozgáson van a súlypont, ami magával vonzza a finommozgás és a beszédmozgás fejlődését is.

Öt – hat éves gyermekeknél javaslom:

- Újságpapír tépkedés - össze lehet kötni papírmasék készítésével, remek szülő- gyermek, nagyobb gyermek –kisebb gyermek kooperáció.

- Színespapír tépkedés: mozaik, kollázs készítése

- Gyurmázás (főként hagyományos, de az intelligens is jó)

- Ujjfestés

- A folyékony szappan helyett hagyományos szappan használata (sokkal összetettebb kézmozgást kíván)

- Jenga, marokkó típusú társasok (ezek a szem- kézkoordinációt is erősítik)

- Végtelen hurok játék –két agyféleteke összehangoló, csuklómozgás, egyensúly – remek móka

- Csiptetőkből kartonsablonra felcsíptetni formákat

- Ollóval vágás pl. újságpapírból kivágni testrészeket és összeilleszteni egy emberré, stb.

- Terményekből mozaik kirakó (bab, lencse, sárgaborsó, stb.)

Hat – nyolc (vagy több) éves gyermekeknél javaslom:

- Macskabölcső. Ez az angolszász elnevezése. Kutatást végeztem az óvónénik között, magyarul hogyan hívják. Mindenki ismerte a játékot, de konkrét nevet senki sem tudott. Mutatok egy képet és beugrik.

Jó kis retro játék. Kedves Anyukák! Szeretnék macskabölcső forradalmat indítani az általános iskolák alsó tagozatán. A mi generációnk még ismeri, de ha nem adjuk tovább gyermekeinknek elvész, pedig szuper fejlesztő játék. Ügyesíti a csukló, a csippentő ujjacskák mozgását és a jó tónust (feszesség – lazaság aránya is nagyon fontos). Sőt a társas kapcsolatokat is erősíti. Íme egy videó fantázia indítóként:

- A körmöcskézés szintén egy ilyen ügyességi, finommotoros játék. A Waldorf iskolákban ezt tanulják is a gyermekek. Hajrá, itt olvashat róla:

- Haladunk a célzott gyakorlatok felé. Ujjtornák. Forrás: Gyereketető blog:

- Íráselemek gyakorlása nagy csomagolópapíron vagy táblán.

Lehet, hogy eljön az a kor, mikor már nem használunk kézírást, angol kutatók ezt jósolják.

Sok gyermek fog akkor megkönnyebbülten felsóhajtani. Addig is ajánlom a fenti gyakorlatokat és logopédusként azt is megsúgom, hogy akinek a keze ügyesedik a beszéde is szebb lesz!

2014. október 31., péntek

Gyermekkori funkcionális diszfónia

A diszfónia az egészséget befolyásoló általános betegség. A beszédhangképzés olyan zavara, mely szervi szimptómák hatására és/vagy működésbeli zavarok nyomán alakulhat ki.

A rekedtség egyszerűen megfogalmazva a hang tisztaságának zavara. Tehát amikor a hangszalagrezgés által képződött tiszta zöngehanghoz zörej elemek társulnak. A rekedtség egy füllel érzékelhető elváltozás a hang minőségében. A 3-4 hét után is elhúzódó rekedtség esetén gégészeti, illetve foniáter szakorvosi és logopédiai vizsgálat szükséges. A diszfónia azonban nem szinonim fogalom a rekedtséggel, ennél összetettebb jelenség.

„A diszfónia jellemzői: a hang rekedt, a légzés rossz, a beszédhangmagasság nem megfelelő, a nyakizomzat görcsös, a hangerő csökken, a hangtartás megrövidül, a hangindítás helytelen, a beteg krákog, harákol és torkában lévő idegentest érzésről panaszkodik. „ ( Balázs Boglárka – Fejlesztő pedagógia 20. oldal)

Organikus diszfóniáról beszélünk elsődleges szervi elváltozás esetén: gyulladás, trauma, tumor, hangszalagbénulás, stb. Ezt foniáternek kell kezelnie, s mikor megszűnt az organikus ok, akkor kezdődhet a hangterápia logopédus segítségével. A kiváltó okok megszüntetése történhet gyógyszerekkel, műtéttel, sugárkezeléssel, citosztatikumokkal

A funkcionális diszfónia a hangképző szerv működésének neuromuscularis zavarával magyarázható. A gégéje nem bírja a megterhelést és ez erőltetett hangképzéshez, a hangszalag megvastagodáshoz, hangszalagcsomók kialakulásához és általában hangmélyüléshez vezet.

A gyermekkori funkcionális diszfónia a foniátriai irodalom sokat vitatott kérdése.

Balázs (Gyógypedagógiai szemle 2008/2) szerint a gyermekkori diszfónia kiváltó okai:

- „mások helytelen hangképzésének utánzása

- a gyermek hangfejlődésének hiányos ellenőrzése és irányítása

- a gyermek kiabálásra való hajlama”

Pataki szerint „önálló kórkép, melyet etológiailag pszichogeneitás, tünetileg hyperkinetikus hangképzési technika, zörejelemek, hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, rövid időn belül változó súlyosság, rendszerint jó taníthatóság jellemez.” (Beszédgyógyítás 1994, 15old.)

A gyermekek körében az organikus okok csak mintegy 10%-ban játszanak szerepet; a fennmaradó kb. 90%-ban funkcionális eredetű.

Diszfóniás gyermekek komplex terápiája

Evamarie Haupt fogalmazta meg számomra legtökéletesebben holisztikus szemléletben a komplex terápia lényegét: ” A hang az erők – a levegő nyomása, a hangszalagok tónusa és a rezonancia kiterjedése –közötti egyensúly eredménye. Mivel az egyes elemeket nem vizsgálhatjuk önmagukban, egymástól izolálva, hiszen egymással és az egész organizmussal kapcsolatban állnak, egyértelműen megmutatkozik, hogy összességében egy egyensúlyi elvről van szó, amely az egész élethelyzetre kihat. A hangterápia feladata, hogy helyre állítsa az erők egyensúlyát a hangfunkciókra vonatkoztatva, biológiai, pszichológiai és szociológiai értelemben véve. „(Haupt 2006; 41-42 old)

A terápia 5 éves kortól kezdhető, mert szükséges egyfajta tudatosság és érettség a gyakorlatok elvégzéséhez. A klasszikus logopédiai - foniátriai hangterápia a következő lépésekből áll:

- lazítógyakorlatok (törzs, vállöv, nyak, gége, artikulációs izmok)

- légzőgyakorlatok (helyes rekeszlégzés kialakítása)